tumblr

ezentúl inkább tumblr, legalábbis egy darabig. aki keres, az megtalál.

daulogy, n.

amióta a bléma layout-ja, amit annak idején hosszú heteken át szépítgettem, pár hónapja minden magyarázat nélkül szétesett, szinte semmi kedvem nincs írni ide.

furcsa beismerni pont akkor, hogy a forma befolyásolhatja, korlátozhatja, letilthatja a tartalmat, amikor egy húszéves modell alól kicsúszott a talaj. a nem üresfejű, nem tucatfejű, nem unalmas, nem közönséges, nem motiválatlan, nem lusta, nem érzéketlen, nem élvhajhász daul kim öngyilkos lett. nem talált elég kapaszkodót a körülötte lévő világban. tudjuk melyik világ vette körül. az én világom, ha áttételesen is. olyan pályára küldök fiatal, többé-kevésbé szilárd személyiséggel bíró lányokat, aminek a vége bármi lehet, beleértve azt, ami daullal történt.

furcsa azt kimondani ilyenkor, hogy egy bevallottan gazdag, elkényeztetett, felfuvalkodott, ám közben érzékeny, intelligens és jószívű kis hülye brutális sikerekkel övezett sorozatos, erőteljes koppanások és csalódások révén vált mindenkihez hasonló, szenvedő, zűrökkel teli, szerethető, magányos emberré az őt közvetlenül körülvevő világ közvetítésével, melybe az ő esetében az idióta koreai népességet se szabad nem belevenni.

az ügynöksége, miközben a fehérre mázolt falú, fehér bútorokkal teli loft egyik sarkában mérhetetlenül le van sújtva, értetlenül állva a történtek előtt, a másik sarokban 3-5, az utcáról vagy a repülőtérről épp csak berángatott, párizsba vagy new yorkba szerencsét próbálni indult csőfarmeres, szürke atlétás, tizenhatéves lányról készít gyönyörűen megvilágított, smink nélküli fotókat, polaroid géppel.

egyszer egy barátom azzal a lelkesítő mondattal összegzett egy számára fontos könyvet, hogy merj megtenni mindent, amit csak akarsz, mert a világ csak szerinted követi nyomon minden lépésedet, de valójában senki nem figyál oda rád, vagy arra, amit tettél vagy épp tenni készülsz. jól jön az ilyesmi akkor, ha ez vagy: dead before coming to life, not dead after being alive*, de érvénytelen, amikor arról van szó, hogy azon múlik az életed, kapsz-e figyelmet.

úgy nem lehet senki öngyilkos, hogy ott van valaki vele, aki szereti.

*alan silitoe. the loneliness of the long distance runner.

a túlsó part

mondjuk még pár év, tényleg csak az a pár, ami a 21. századi életmód szerint önmegvalósításból kijár egy lánynak vagy fiúnak a huszas évei végén, hisz a nagyját egyedül kell végigcsinálni, és aztán a balatonparton szeretnék lakni, és nem akarok már mást, csak 1-2 gyereket, sajátot, vagy másét, és évről évre egy kicsit jobb arc lenni. amikor jön fel a nap, a túlpart tud pont olyan lenni, mint egy ködbe vesző , kalandokkal teli délkeletázsia öböl, és az a néhány vitorlás a távolból egzotikus lélekvesztőkre hasonlít. a tévesztésnek szinte mindennél erősebb romantikája van, az északi parton meg át lehet látni a vizen. valami lesz.

na azért.

david guetta a pub-likban, ennyi a visszacsatolás a legutóbbi b.földvári bejegyzéshez. a vízzel szemben ülök, látom a sétányt, és a vitorlásokat.

a szív egyelőre konzervlében.

gone

and so it goes that I'm always reminded by someone that when I really started to be important to him was when we started never to meet again. then I became a loss to lament on, a story to always tell when things get emotional and he gets careless enough to speak about the pain for a split of a second. and then again... I'm gone.

penitencia

nem mondom, hogy szürreális élmény a tegnap este, mert nem. fura se, bár volt pár perc, amikor a nagyon erősen izzó lámpa fénysávjában két dohányos cigarettafüstje gomolygott, és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire felfoghatatlan, hogy bármiféle elhatározás nélkül több mint három hete egyáltalán nem kívánom a cigarettát. se evés után, se stressz alatt, se ivás közben, se kávéhoz, se rene aubreyhoz, se más. ehhez képest az semmi, hogy két, félig-meddig idegen amatőr fotós alak arra próbált rávenni, hogy én, én, reggelbe nyúlóan művészi aktokhoz álljak nekik modellt. én, aki legutoljára köztéri parkban szeretkeztem, hétfőre virradóra. na azt már nem. mindenképpen visszafogottabban kell viselkednem a jövőben, és hogy ezt rendesen megértessem magammal, gyalog jöttem haza a határ úttól a népstadionig.

más. nagyon-nagyon mélyen dől el az, hogy valaki modell alkat, vagy nem.

bp-kvár-t.dörögd-b.földvár-bp...

mindenkinek mindig annyi minden sűrűsödik egy átlagos napba, mint nekem?

átalakították áprilisban a pub-lik kocsmát balatonföldváron, itt ülök. emailezek, lazulok, szól a zene, nagyon jó a zene. sokat utaztam ma, sok tyúkhúslevest ettem sok combhússal, és sok erős paprikával szőke andráséknál- sok dörgicsei rosét ittam, sokat ültem a fűben, sokat fényképeztem, sokat flörtöltem, sokat mérgelődtem a rossz wifi ellátás miatt, meg a gáz pincérek miatt. később választottam egy jó vendéglátóhelyet a rossz helyett, írtam egy fontos emailt egy fontos embernek, várok egy bizalmas, lelkizős, baráti beszélgetésre, kicsit fázom, és ott vagyok, ahol majdnem két éve óriásit fordult az életem, pedig látszólag nem is. lekéstem az utolsó vonatot 9 perce, ma fél ötkor keltem, holnap fél 3-kor fogok. balatonföldvár még mindig nagyon szép. megyek a partra. csak a zenék ne lennének ilyen jók, és ne lenne a bizonyos g-nek igaza azért, mert tényleg itt ragadtam. ott szoktam ragadni helyeken. szerintem nem is óvni akart, hanem felspanolni. átlátszó kis dög.

a park

az erdő fantáziaképét egyértelműen átvette a park. 

és bár nem botho strauss parkjáról beszélek, mégis egy olyan társadalomról, de legalábbis egy olyan életről beszélek, amelyből nem hiányzik a szeretet, a szerelem, az érzékiség, és nem szakad el azoktól a gyökerektől, azoktól az ősi mítoszoktól, amelyek egyébként táplálnak bennünket, és a puszta funkcionalitáson túl értelmet adnak mindennapi létezésünknek.

a dőlt betűvel szedett rész valamiféle fülszöveg. (botho strauss: a park)

barack v. belgrád '09

lehet, hogy a szerelem olyan, mint egy ruganyos húsú, finom, édes, aromás őszibarack, ami egybe van nőve, és amit ha kettéválasztunk, akkor az egyik fél az, aki szeret, a másik fél meg az, amelyik még az egyiknél is jobban szeret, és képtelen elszakadni csak úgy a magtól, amit látszólag ketten védenek, de közben a mag táplálja őket, és ez az egész kerek, azaz nem kerek, hanem gömb, teljes, organikus és illatos, de ha meg megeszed (te te te!), akkor pont a mag az, ami egyenesen a szemétbe kerül, meg az a pár leharaphatatlan, lerághatatlan rostcafrang, ami mindig ott marad, és a maggal együtt enyészik el. valószínűbb ma már, hogy a szerelem, vagy a szeretet, sokkal inkább hasonlít erre:

courtesy of i.g.

I apologize, Mr B.

li would like my love to die/and the rain to be falling on the graveyard/and on me walking the streets/mourning the first and last to love me

no die

no grave

no walk

and no more rain, please

állatok

és akkor mentünk brassó felé, kábé éjjel egy óra lehetett, mentünk a dombra fel egy szerpentinen, és a kanyarból előbukkant egy kamion, és a reflektor fényében hirtelen észrevettük, hogy a kamion előtt vágtat egy gyönyörű, fényes barna szőrű, megvadult ló. öntörvényű, agresszív ország románia.

vulkani katlan...

en mondom, oriasi otleteim vannak. kb 2 ora mulva megerkezunk egy vulkani katlanba, ami az itteniek szerint romania legkulonlegesebb helye. szarra fogunk egni a napon, de szuper fotossal dolgozhatunk megfizetheto arert, es az eredmeny talan egyenes ut lesz ket zsiros szerzodeshez.

tobbi kesobb.

jeeeeeeeee!!!

átváltozások

elképesztő, hogy milyen érzékenyek, elviselhetetlenek és imádnivalóak a színésznők egyik pillanatról a másikra. kafka nem írhatott normális emberekről az átváltozásban, csak róluk. szereplésbe ragadt színésznők átlagos keddi napokon, meg ilyenek.

love, love, love

love, love, love